oltsd ki szemem, én mégis látva látlak, viszlek tovább, vérem zuhatagában..



pillantás az ablakodból
valamit magyarázol, aztán hirtelen abbahagyod
ne beszélj
inkább cirógass meg mielőtt széttépsz
túl messze már a hajó
marad csak a tenger
érzem ahogy marja a testem a só
belülről hallom a dallamot
baszásunk dalát
füstszürke a délután
megindul a testem
mint egy sziget
fut, szalad
nincs semmilyen térképen rajta
szalad bennem az orgazmus
zúdul mint a trópusi eső
többször jön és különböző erősséggel
kitaszítja számon legtitkosabb gondolataim
hogy a húsomba ivódott a szerelem
egyszerűen beleégették az érintéseket a húsba
örökre megjelöltek, csak kioperálni lehet de
akkor én magam szünök meg

érzem a szagod
hazatalálok a titkos hazámba
az összes többi üres héj
lüktető éltető húsnélküli héj

kinyílik a liftajtó és valami láthatatlan elosztón keresztül
megint végigvezeted rajtam az áramot
szétnyílik a bőr és a hús
belesimulunk az indák és mohák, a húsevő virágok és
vezetékek világába
megyek egyre beljebb és beljebb,
nem érzek ellenállást
a kezem, a fejem, a pinám, az arcom, a vállaim is benned vannak már
még mindig nem jön szembe semmi és akkor hirelen
lebegni kezdek
úszni az eredendő legszentebb elemben
látom, hogy valahogy ki fogok sodródni a napra

és akkor jön egy pillanat és akkor nagyon jó
lent vagyok, a meder legmélyén
és én vagyok a meder