te vagy
a teremtő
te vagy
a teremtett lény
te vagy
a teremtés
tested a teremtett lényed

néha csak mag-amban táncolok
szeretném látni a saját mellemet
a fal felé fordulok hogy lássam árnyamat
boldogságba burkolt idomok és ízek

rám nézel
a falon lebeg melleim története

gyönyörűek - mondod
pedig kezeid a szépek

kiszinezik belső szerveimet
tüdőmet, méhemet, vaginámat

hajamnál fogva megpörgetsz testeden
és vörös festékkel csorgatod le mag – om
minden vörös
vörös lett a világ
felgurítasz csípőmnél fogva vásznadra
vörösen csöpögnek halmaim

egész testi létezésem vörös

aztán vizes edényedben mosdatom le magam
iszom a víz fényeit

az ősvalóságot
a választott tükröket
a létközbeni életet

ad-hat
árad-hat
időtlenül rezeghet


írnék rólad.dalokat.
mocskosakat és szenteket.
legyőznélek, és kérnélek, leigázz.
lennék bűnöd - és bocsánatod
minden földi
gyönyörű mocsokra.
írnék rólad újra és újra
amíg a tollamból lé fakad
és lábad elé csorog
feldagasztva vadóc tüzedet.
írnék egy lányról -
aki szeretett.



édes - keserű vizek

testhajlatok

transz - formatív domborulatok

nyögdösések

levélpergetés

melegek és égető fagyok

ritmusodok - lükteveled

falakat falok

őskori sámángrottában

hűsítő tengermélyi varázs

föld alatti fürtös nász

fröcskölő patakok

érintések

képek

csobbanások

lángoló kazánok

csillogó és

csuromcsupasz cseppek

csattanások

lények méze

áramlatok

bekúszó duzzadó erek

has-adók és

hasok

ég felé felfejtett

ingek, szoknyák

zajok

szívhangok

meleg testünk alatt

fortyogó kövek

repüléssel átfont

fészkek és madarak

ágyúcsövek

kirobbantott szavak

tiltás

varázs

parázs

magtengerhabfalás

révbeérés

elrévedés

sejtcsobogás

csókra - csakra

csak ma








'a sejtek élni akarnak'

forró tenyeremben pörgetem az időt



a véges idő
végtelen szépsége



a véges tér
végtelensége

izzadó melleim

köztük fák
füvek és egek

egek -
már annyira fáj ahogy nem is lehet

két kezed -
már valahol csiklóm táján lehet

most spirálban
aztán körben
fekve sírok egy vödörben

nyomlak
tollak
méhölellek

csak hagyni kéne
önmagába visszafutni a pillanatot

ahogy már annyiszor
elképzeltem

evezz csak ki
életedbe - belőlem


testem viaszos és áttetsző lett
amíg benne nőttél

körülölelt a hús őszintesége
a veled összezárt lélek ereje

most testem kiárad érted
és körbecsorog

kiengedi apró tagjaid

ha jobban belegondolok
a lelked bennem csattogó kicsi hullámai -
ezek hiányoznak a legjobban


közel a holnap - kint bámuljuk tovább
a kék eget