simogatod nap mint nap az életemet
megyünk szállunk újabb világok felé
telihold álmok fehér tájak felett
érintésed áramütés - vonz mint az örvény
égünk s hamunkból felsír majd -
tiszta vér



mint mikor a tenger elönti a sziklát
mikor szádhoz emeled a teli poharat és fenékig innád
mint mikor szaladnál egyre mélyebben az erdőbe

életesőt szórnál sötét temetőkbe
mint mikor elönti a hajnalt a fény és megremegnek
az ég bolyhai

olyan tágra nyíltam neked kedvesem

mint mikor lepke száll s a virágok
nedvesen bimbóznak majd
gyümölcsre fakadnak

méhek repkednek és tágulnak
ki - be lüktetnek kicsi magvak
mint mikor karodban könnyeim fakadnak

olyan tágra nyíltam neked kedvesem

menny és pokol

ha először a pokolnak kell eljönnie, kérem, jöjjön minnél hamarabb -
hogy aztán még tengernyi időnk lehessen


megsúgom hogy
szent ritmus
a csípőd és
a vállad
és még
kislábujjad is
a számszerűtlenség
körvonalán táncol
ugra - bugra
sípcsontjaid a
lét felé
lüktetnek
kozmoszkörbe
szaggatnak a
szeretkezéseid

tudod milyen a testek egyenletes lüktetése lassú hullámzás mély és sötét alagutak amik szétfeszítenek és egyberántanak tudod milyen elveszni öledben és csak akkor jönni elő mikor kétszeresen létezünk és mindenséggé robbantottuk egymást



hasamba kisgyereket ültetek
térdeimre nyíló magot
köhög alattam a pad
viszi messzire a tegnapot

religion?
what the fuck?
love is my temple.



szeret.téged
mintha minden egyes napon életet adnánk neki.
nem te és nem is én - hanem ami minket összeköt,
az az erő és szerelem.
az a tisztaság.
csak tartsál.ne siess.
tölts be - lassan.
mikor eljön az ideje.
összegyúrtunk mindent ami
életben tart minket -
összegyúrtuk az összes örömöt a földön
ebben az ölelésben.
csak tarts - ne siess.
lassan tölts be -
mikor eljön az ideje.


a forgó világ nyugvópontjában létezik a tánc
e pont nélkül -a megnyugvás nélkül -
nem lenne tánc - pedig csak
a tánc létezik

sosem vesznek el


ma megint veled álmodom kedvesem -
és látok valamit ami elkezdődött és tengerré fakadt
hallom fülembe zúgni minden égető szavad
itt vannak a dalaink és az érintések
itt vannak az álmaink és az ébredések
minden megfogant életem - minden reggelem veled
minden hullámom feléd csapkod és sodor - te csoda
mindig ismertelek és öröktől fogva itt lobogsz
ahogy feszül minden erem
hát kérlek kezdd újra velem
és sosem vesznek el álmaid és az éneked -
ennyit ígérhetek


Elsimogathatatlan simogatásaimmal egy kismacskához hajoltam, és te nézted, a kenyeret - pedig éhes voltál - odaadtam a vadkacsáknak, s mikor végre méltóztatták elfogadni, te jobban örültél, mint én, suhantak fenségesen, sétáltunk tovább, kerestünk volna egy kis házat, ahol lakni lehet, nem tudtuk még, hogy már megtaláltuk

te szereted őt, ő szeret engem, én szeretlek téged, szeretlek benneteket, ne félj, hullámzó, édes vizeiben Isten cserélget minket.



reggeli fénnyel játszottál mikor kérdeztem miről álmodtál ,mondd mi lesz ezután
azt mondtad vonatra szállunk és valóra válik minden álmunk és
továbbmegyünk - szabadon mint a szél

ahol te és én kezdünk új életet - választhatsz kedvesem

az állomáson iszunk egy teát és kikísér néhány régi barát
majd hiányoztok - mondják csendesen
mit nevezünk majd életnek, mit mondhatnék még neked
meddig kell még félni az éjben

ahol te és én kezdünk új életet, választhatsz kedvesem

még néhány perc az állomáson, rádterítem a kabátom
szállnak felfelé a vonatszikrák
azt mondtad vonatra szállunk és valóra válik minden álmunk
és jön ezer meg ezer indiánnyár

robog a vonat messze - messze és nevetünk a végtelenbe
nem nézünk ki az ablakon és nagy terveket szövünk hogy a
hosszú télre erőt gyűjtünk s továbbmegyünk
szabadon mint a szél

ahol te és én kezdünk új életet


egy - veleg


mikor megszülettem
egyetlen anyaméh volt a világ
most nektárok
gyümölcsök fák és levek

kaptam eget és tüzet -
vagy engem kapott a tűz
lehet

orgazmusharapás -


gyere be és hasadj
hasaddal adj


csak amennyire élni szeretsz

vagyok - csurig

ezért
ajzószered leszek s fegyvered velem
mindened tisztára spricceled

őslevek


arcom árnyéka tenyered vizébe csobban - megtermékenyült


mérleghintaforma
puha hajlásszögek
körbe foglalt
önmagunkat
formálgatom
most nem szeretnék
semmi mást csak sírni
partot érve-partot érni
hátad vonalán és csodálkozni
hogy fény és árnyék
hogy elérlek
bent vagy a
lábaim között

kicsit gyenge
kicsit teljes

mondóka



azt mondod szerelmem történet vagyunk
most éljük most írjuk minden egyes lapunk
de én most mégsem arra vágyom
hogy álmodjam az álmom

reggel álmos mosolyoddal ébredni
kétszersültet kétvégéről ajkadig harapni
azt játszani ki ér előbb a fürdőszobába
ki tud fürdőkádban csókot adni állva

nézni téged egy kis életnek szemében
minden este forróságban
rádzárni a méhem

aztán kézenfogni egy hinta tövében
és elmesélni neki -
hogy csak érted égtem



mikor megnyílik a végtelen
magad látod a másik szemében
a kisgyermekek csillagtengerén
megöleled a fát
a napot a kezedbe veszed
s rájössz hogy a saját fényed
te vagy a másik ember
az állat - te vagy az őselem
te vagy te
te vagy a mindenség

woman = powerful & emotional

most itt vagy
holnap épphogy elmentél
kicsit sötétebbek a szinek és a zajok
holnapután már kitalálom arcod szemed
meg mindened pénteken
már énekelek szivemben
számolok masírozok
s végül minden olyan hideg -
más földrészre távozott a tüzed

a legszebb nap emléke


csak csendben állunk és nem hisszük el még mindig nem hisszük hogy megtörténhet velünk a szerelem az a gyökértől szirmokig hatoló mindent felforgató születés és halál keveréke szív és értágító boldogságkapszula

még mindig nem hisszük hogy soha senkit

aranyból és ezüstből vagyunk
egymás szemeiben ágyazunk reggel
délben és este

és nincs az az ember vagy fogalom ami
egymástól minket kedves elvehetne



hát ilyen a világ legmagasabb és legmélyebb pontján állni
ilyen szénné égni és egyszerre szarrá fagyni - ázni
hülyén van ez kitalálva - milyen tökéletes
körülöttünk vastagon áll a csend és az álmok
állnak életek és állnak halálok
megérzed kimondod lerázod
mellkasomon szólongatod magad -
gyere meghibbant őrült kedvesem csak
hallgasd lelkem zajait, a szívhangokat
addig én lassan meggyulladok s ki tudja hol leszünk
mire az ősz szerelmes levelei mind elégnek s
itt lesznek a fagyok




méhemből kiszakad - beszakad
méhem mézében fennakad
spirálokra fakad és énekel
aztán magba hasad
dalad dalad
halad

szeretsz valakit, harcolj érte. és fejezd ki a kurva érzelmeket. érted? utoljára "v" alakban felmetszették a mellkasomat, és kikanalazták a bensőségeimet. meghintettek tabascoval, ami kegyetlenül csípett, rándult a fejem, és tiltakoztam, mire egy ruhacsipesszel bezárták a számat. amikor kiürültem, ezek a rohadtak pedig jóllaktak, összevarrtak. azért eldugtak bennem egy zacskóban üzeneteket, emlék- és értéktárgyakat. így ha megtapogatnál most, kivehető lenne egy antikolt gyertyatartó, egy szakítólevél, homokóra, miegymás. ha rajtam feküdnél, ami jelen körülmények között lehetetlen, akkor nyomnának ezek a holmik. tudod mit, intéztem egy telefont most munka ügyben, ezért megérdemlek süteményeket. lelki oka van a krémesnek. meg naptári. vasárnapcukrászdázós. bánom is én, hogy nem a jaguárodba, de tuszkolj be,és vigyél, kakaókat is akarok, nem szeretnék, akarok. segíts felhúzni a pulcsim zippzárját, csak kérlek nehogy becsípd az állam. nincs pénzem. én mást tudok prezentálni, a kis koszos pedig gondolázik.így tudnál szeretni? így tudnál szeretni.


a tiszta életet élő személy megőrzi a belé helyezett élet- és szeretetenergiákat. ez a teljesség biztosítja a személy egységét, ellenáll minden olyan magatartásnak, amely sérti azt. nem tűri el sem a kétszínűséget, sem a hamis nyelvet. ebből következik, hogy ő nem él tiszta életet. mikor mélységeibe tekintett, és rádöbbent erre, még nagyobb káosz uralta. úgy döntött, nekivág hát az éjszakai városnak. két utcányira pianínószót hallott, a szomorú vasárnap zenéjét. elérzékenyült. a fülei leestek, a korom sötétben négykézlábra ereszkedve tapogatott utánuk.alkoholmámorosan közeledett egy tinédzser locsolókocsi. a füleket, amik az úttestre gurultak, kilapította.de hát szégyenletes így mutatkozni.erre a férfi egy hajléktalan narkós prostituált fejéről elcsente annak mambo sapkáját, egészen magára húzta. a lány előszőr elmondta mindennek,- a szájáról olvasott-, majd meghívatta magát egy pohár kékoportóra. utána feküdtek, ketten, ki tudja hol, de igen hideg volt, ömlött róluk a víz. a lány kitépte a férfi szívét a nyelvén át,vagyis együtt a kettőt, így az süket -némává vált.megvárták a reggelt, ettek a sarkon cukros brióst, mascarpone-t ribiszkével, s vagy egy kilónyi szőlőt.

drop me a line - if You are here


teremtenek és teremtetnek
összekapaszkodnak és szétlökődnek
egymással harcolnak egymásért
pólusai önmaguknak
ellentétes archetípusok
közösen keresik az Egy Nőt.


mint vándor hideg ősszel
elhagynám ezt a földet
elszöknék a tél elől
elmennék elvinném
amit szívemre tettél
a hűség szép láncait
elrejtettél a sötétben
mint gyöngyöt a tenger
megőrzi a néma mélyben
elrejtettél a sötétben
csak az ég tudja
és én is érzem
hány éjjelen sírtál értem
sose félek a halál völgyében
elrejtettél a szivedben


A szerelem vak