atomtámadása - csatakos tornyokon



szakadozik torkodból a füst
visszafelé görgeted karikáidat
vetkőztesd magad hogy
teljesen tiéd legyek
ereim ha sérülnek az
égig csapnak veled
vártalak sírtalak
tüzeidbe visszadobtalak
csak egy ablakom legyen amin besüt a nap
s onnan majd levegőddel szemtől szembe futok
hányásod is nyelem
mert az ébrenlét sem tévedhetetlen tudod
foggal körömmel arccal
egy ágyban fekszem a harccal de itt benn
katonáim ruháikból kitépve
már lefegyverezve verik
fejüket kövekbe - hullanak

világbékétől függetlenül

eljön az a pont mikor
ideje lenne kibékíteni péniszetek a fejetekkel -
most komolyan :)




nyakig telt bennem a kád
kékvörös vállamon szád
buborékká robbantottalak
mellem felett messze fújtalak

álommaszk

ne dörzsöld ki szememből az álmot
falfehéren várok vigyázok
milyen egyedül vagy anyag
húzd le a rolót és falazd belém magad
késeld meg a káoszt kiserken a vérem
ahol fényre fektetsz kibuggyan az álmom
husok és ina - so - k várják hogy
kielégítsem káoszgyermekem de én
csak felkenem a falra iróniáidat és
addig várok míg leszárad s nem marad csak párlat
tüzet sírok hogy szeressél
meleg husod ég a számban
elbolyongtam benned - játékaim az idő hasában


nem tudsz csak lenni. megtoldod magad egy-egy mondattal folyton.amikor a végére érsz már újat nyitsz megint. megfordulsz: csukva mögötted az ajtó.
szavaiddal magad elébe vágsz.megteremted magaddal a menést.úton vagy.
biztonságot akarsz? lassan dőlj a kimondott szó visszhangjának.

optim - izmus

kaptam tőled. falat.
hogy legyen mire festenem.


itt a szavak már mást jelentenek.agyunk velőig kitárva.egymásbaforduló gyermekemlékezet.nyújtózkodom.lehelletem most a világ.nézd a fát.nézd.hullik az ágról.hullik a szád.felizzik most körmagunkban minden apró vulkán.bejárunk tájakat.szöszökből és kis neszekből húzunk fel házakat.

játsszuk hogy a kezem nem a kezem - vállam nem a vállam - hallgatom sejtcsobogásodat -lüktetésedet és vonaglásodat - addig játszunk így míg el nem feledkezünk csak létezünk - már nem vagy - én sem vagyok - sejtről sejtre robbanunk egymásba - egy másba - keressünk egy ágyat s csókra - csakra csobbanjunk magunkra - csak ma

anélkül hogy azt mondanád - Te -senkinek nem mondhatnád magad.és még sosem találkoztál volna magaddal - ha nem ismernéd az alázatot.minden lüktetésed erők találkozásából fakad.s minden szavad majd visszacsap.hidegmeleg véredben rögök épülnek rád és falak.s lehet ott fogsz fázni ahol legeslegforróbban süt rád a nap.

egy lélekmelengető város - Ljubljana

hangulatos sikátorok, rengeteg folyóparti kávézó, élőzene, sok - sok egyetemista, színes ruhák és hangulatok, manók, ecsetragadásra ösztönző házfalak, kitárt ablakok, harapható életöröm és fekete macskák..


gyere gyere velem tavaszt járnánk gyöngyvirág lesz majd a párnánk
gyöngyvirág lesz majd a párnánk örök hűség vár ránk
gyere gyere velem hív a hajnal nincsen felhő nincsen csillag
nincsen felhő nincsen csillag pihenj karjaimban



















utitárs


egyesek szerint az idő ragadozó.aki vadászik ránk.
szerintem inkább utitárs, aki segít nekünk a megismételhetetlen, egyszeri pillanatok átélésében.



Domboldalán hanyatt fekve napos reggel
Senki se zavar karunkon nincsen vekker
Csak mi és a tücskök együtt ciripelünk
Míg mások keményen dolgoznak mi boldogan éhezünk

Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk

Boruljunk le patak parti víztükröt lesve
A kis fahídon menjünk át halakat keresve
Olcsó hippik vagyunk még te is az lehetsz
Ahogy hullnak a virágszirmok szeretsz vagy nem szeretsz

zárszó


nagyon jól emlékszem rá, hogyan hagytam abba a festést.egyik
este, miután már nyolc órát töltöttem műteremben, egyszer csak, mintha a hosszú,
meddő erőfeszítés után hirtelen, igazi ihletem támadna, elnyomtam az utolsó
cigarettát a csikkekkel teli hamutartóban, macskaszerű mozdulattal felugrottam a
karosszékből, fölkaptam éles késemet, amellyel néha a festéket szoktam
lekaparni, és többször beledöftem a vászonba, amelyen dolgoztam, addig nem
nyugodtam, míg darabokra nem hasogattam.a vászon szétdarabolása azt jelentette,
hogy véget vetettem egy hosszú párbeszédnek, amelyet ki tudja milyen régóta
folytattam magammal.azt jelentette, hogy végre szilárd talajon megvetettem a
lábamat.
előtte még elmentem hozzád - az orgazmus alatt testem
többször megrázkódott, mint kisebbfajta epileptikus görcsben.de közvetlenül
azután, hogy kijöttél a testemből egy pillanatra rád mosolyogtam.

fighting forms


nem szeretnék mást - csak mesélni fogok
nincs nevem nincs
testem - csatorna vagyok
nevezd katarzisnak orgazmusnak vagy bárminek az erőd nyersen kell nekem csak a véremet forralhatod valódi láva valóra válva
lehet hogy ilyenkor tiszta vagyok és lehet
ilyenkor vagyok a
legeslegmocskosabb
de tudom mi az igaz - bár néha nem értem
csak
hurcolom zsigereimben és még téged is
megtévesztelek vele - mikor átlátszó
husomon
ilyen mélyen süt át a nap - vakuló vaku -
vedd el vedd el gyere és kelj fel
nyársald fel gondolataimat aztán
lüktetve robbants ki magadból minden vért és havat

ahhoz hogy legyen akivel álmodj - előbb
magadat tanítsd álmodni

mekkora egy kibaszás az élet orrod előtt rángatja a már
megéltet ami meg még éltet fejedben kell élned látod milyen szépek vagyunk
virágok meg fények dehát nem is látod ez nem a te fejed cseszheted csak az lehet
hogy eltanultam dumáidat és gondolkodom mikor fogat mosol kettőt köpsz e vagy
csak hármat - látod mire képes aki szeret - ez remek agytörés földmenés ha
ugyanott vannak horpadásaink akkor pont nem illeszkedünk vagy pont igen mert tér
terem és boldogabb vagyok mintha nem volna meg boldogabb annál is ha volna mert
ez is csak móka bár csak belehalni lehet mert nem volt ember kinek napra nap
kitoltam egy hegyet aztán vagy megmászom vagy csak az ökleimet rázom mi mást
csinálhatok ha majd jóllaktam veled amit meg nem lehet mindent elintézek a
világvégére megyek egy szál gyufát veszek és újrakezdem mekkora egy kibaszás az
élet..

pár - beszéd

meghalok.érted?
meghalok.érted.

meghalok?érted.
meghalok?érted?

azt hogy élnék e veled -
azt meg sem
kérded?

ma megírtam az én kis felejtőmet
homlokomra csaptam szines fejfedőmet -
rám csak arra számítsatok amerre nem lőnek

és vártam csak vártam meg vártam
közben egy jó nagy terpeszt csináltam
s eloltattam saját tüzemet

összekevertem a
révbeérést az elrévedéssel -
remek

el kellene játszani magunkat
kiforgatni valahogy a dalunkat
kiesnének
belőle gondolatok és szavak
s mindahány napja is a hétnek
kiesne a kedd
a szerda meg a péntek
miután kiráztam addig lehelgetném őket
míg halkan
nem üvöltenének
mostmár maguktól zenélnek
s mi csak szánkózunk
hullámaikon

aztán szeretnék zenakart is nagyon
testedre
hangszereltem simogatásaim
ta - dimm ta - dimm - ta - szünet
két
tenyered üres refrénekbe mered
köztük lovagolok lángon s
így az se bánt
hogy
minden nappal világaiddá kell válnom -

enyém a végtelen :
homlokodon kulcs - olom

álomszedő





így morzsáidban vagy még nagyobb falat

pillanatképek - ma








conclusion

you fucked my brain -
you are the one


ajzószered leszek s fegyvered velem majd mindened tisztára
spricceled