mert már tudom hogy

így is lehet hogy

ezer színnel festhetem

véredényeimet

terebélyes zöld fát

csípőnkből formálok

s ha a világ szélére érünk majd

vigyorogva alatta megállok

valakinek akkor ott valamiért egymásba bújva hallod ahogy kattog az óra sietni kéne lábszáradon csigák másznak házak nélkül vagy csak képzeled ahogy bőrödön utat vág a hideg magának ki-ki maga módján öltözteti ünneplőbe csápjaid feszülnek fölnyitott mellkassal az újabb esztendőnek

gyere közelebb
mossuk meg egymás fogát
ne is inkább állj mögém
fogkeféddel hasítsd végig hátam
tépd fel gerincem mentén rétegeimet
kapard ki keféddel kételyeimet
aztán aggasd magunkra hogy
kívülről belülre lássam
majd holnap elmagyarázom
hogy miért csináltam

majd holnap
majd valami

majd olyan leszek
mint pár soros vers
az asztalomon

gondolat mi tisztán siklik a meztelen havon

lehet hogy magamért
szeretlek
lehet magadért is

csak nézd velem a csigát

látod szalad a rét is




össze kéne csomagolni lassan.

meghajtogatni magam.

hamuval és meleg parázzsal fogni át a hajam.

bokáim közt magam mögé nézni.

Bőröm alatt porszemek, molekulák.

Aztán megtanulni az egyetlen egyszeri csodát.


jó lenne ma tengerre szállni
csodákra és kishalakra várni
moháról mohára átszelni a vízet
meleg sátrat építeni
vízben rakni tüzet

Gyönyörűen


Essünk egymásnak késsel huzalokkal halálos áramütéssel

Temessük volnaéletünket gyereklelkesedéssel

Sírásra görbül a testünk

Hasfalunkra mandalákat festünk

Temetetlen egymás karjaiban fekszünk

Csak árnyékom a falon mondhatja hogy szeret

Csókjaiddal szétforgácsoltad nyelvemet


talpam alatt friss hó ropog.arcod az arcomon.szeress a meztelen havon.késként forgatod bennem szemedet.bőrömön ejtenek napszínű sebeket.nyílnak és tágulnak.lassan zuhogó vérhavak a sebek.melleim kezedben büszkén feszítenek.kottázni próbálják szuszogásaidat.

Felfelé zuhanok.Habzsolom a havat.

duáljáték-mormolgató



..ha lány lennél-szeretnélek
ha fiú lennél-szeretnélek
ha zöld hajnali fű-legelnélek
s mormolnálak- ha gyengéd altató
ha lány lennél-szeretnélek
ha fiú lennél-szeretnélek
ha zöld hajnali fű-legelnélek
s mormolnálak- ha gyengéd altató
ha lány lennél-szeretnélek
ha fiú lennél-szeretnélek
ha zöld hajnali fű-legelnélek
s mormolnálak- ha gyengéd altató..



játszunk
marionett leszel
szétteszem a lábad
bemászom az öledbe
megfestem a méhed
csendesen fölhangszerelem testedet
lábamtól az egekig széttárom melledet
hullik rám fehér hó - mennyei manna
belülről-bőröd alól pengetek
hogy mindenki hallja
fényhasáb szemeidből eszek

mire felébredünk játékunkból nem vagy már-
és én sem leszek